7 dolog, amit (talán) nem tudom, William Shakespeare

Itt szerző Zoe Bramley kiderül, hét dolog, amit valószínűleg nem tud William Shakespeare…

az Egyik legkíváncsibb a tényeket arról, William Shakespeare a neve lehet reshuffled, hogy hozzon létre a mondat, hogy weakish helyesírás’., Lehet, hogy kívánunk egy hősies anagramot nemzetünk egyik legnagyobb drámaírójának, de sajnos “gyenge speller vagyok” valójában igaznak tűnik, ha Shakespeare-re alkalmazzák.

egy Donald l Holmes nevű ember fedezte fel először az anagramot, valószínűleg a korai modern ortográfia frivolitásáról (a szavak megfelelő betűkkel történő írásának művészetéről). Shakespeare írt a korszak előtt Samuel Johnson szótár-amely megkezdte a folyamatot a szabványosítás angol helyesírás – így volt elég nyugodt szavak., Valójában még azt sem tudta eldönteni, hogyan írja le a saját nevét. Az aláírásán a következő változatok szerepelnek, amikor véglegesíti a jogi dokumentumokat, mint például a Blackfriars-i ingatlanok jelzáloghitel-okiratait, valamint az ő akaratát: Shaksper, Shakespe, Shakespere, and Shakspeare.

Lásd még a Rómeó és Júlia 1599-es kiadásának helyesírását:

két háztartás, mindkettő dignitie-ben,
(faire Verona-ban, ahol a jelenetünket helyezzük el),
auncient grudge-tól, break to new mutinie,
ahol civill bloud uncleane kezét teszi.,

Senki sem tudja, hogy a fiatal Shakespeare elindult a gyermekkori otthona Stratford-upon-Avon a nyüzsgő Erzsébet-kori London játszóház dicsőség. Számos elmélet van arról, hogy mit tett, amikor először érkezett a fővárosba, beleértve a híres történetet is, hogy egyfajta inasként alkalmazták a playgoers lovait, miközben élvezték a show – t., Függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem – és nincs ok arra, hogy miért ne legyen -, még mindig nem tudjuk, hogyan vezették be Shakespeare-t először a színházi társadalomba, vagy milyen körülmények között hagyta el Stratfordot.

a legjobb elmélet, amit hallottam, két dühös emberről és egy éles kardról szól. Ez volt az 1587-es év. A királynő emberei egy nyári turnén voltak, a legújabb slágereket a tartományokba vitték. Az élet az úton egy csapat játékos nem lehetett könnyű, és indulatok kezdtek csetepaté. Június 13-án éjjel William Knell színész karddal megtámadta kollégáját, John Towne-t., Towne elmenekült, de sarokba szorították és visszaverték, halálos késszúrást okozva Knellnek.

A királynő emberei most hivatalosan rövid személyzetűek voltak. Néhány nappal később megérkeztek Stratford-upon-Avonba, ahol a sors egyesítette őket William Shakespeare-rel. Senki sem tudja pontosan, hogyan találkoztak először, de Shakespeare látta volna a királynő embereit Stratfordban.

Shakespeare életrajzíróinak generációi meglehetősen színesnek ábrázolták Shakespeare szerelmi életét., Állítólagos szeretői közé tartoznak olyan figurák, mint Henry Wriothesley, Southampton 3.grófja; Lucy Morgan nevű bordélyház, és Emilia Lanier udvarias.

Emilia egyike Shakespeare “sötét hölgyének”, az árnyékos alaknak, aki inspirálta néhány legszenvedélyesebb szonettjét. Lanier saját jogán költő volt, az angol nyelv legkorábbi feminista munkájának előállítása. A címekkel, beleértve Eve bocsánatkérését a nők védelmében, kettős mércét tesz közzé, mutinously-t kérve: “miért verik a poore nőket, vagy több faultie férfiak rágalmaznak?,”

egyes tudósok úgy vélik, hogy Shakespeare-nek Lanier volt a gondolata, amikor Emilia karakterét Othello-ban írta. Valóban, Emiliának van néhány a leginkább feminista vonal az egész Shakespeare-ben:

tudatja a férjekkel
feleségeiknek olyan értelme van, mint nekik:látják és szagolják
és ízlik mind édes, mind savanyú
mint a férjek.

Emilia Lanier apja szintén Velencei volt, így nem véletlen, hogy Othello részben Velencében játszódik.,

Ha Shakespeare tudta volna, hogy munkája milyen messzire ment a halála óta eltelt 400 évben, csodálkozna. Eredeti közönsége az élet minden területéről, a királyoktól a királynékig, a prostituáltakig és a halmágnásokig terjedt, de egy dolog közös bennük: az angol nyelv. Shakespeare a feltárás Erzsébet-kori “aranykorában” írt, de világa lényegében szigetünk határaira korlátozódott.,

mint maga az angol nyelv, Shakespeare munkája azóta megszabadult a korlátozásoktól, hogy az egész világon – sőt még azon túl is-utazzon. 2000-ben a Star Trek rajongói elkészítették a Hamlet Klingon nyelvű fordítását, hogy Shakespeare “eredeti” nyelvére állítsák vissza. Dánia hercege leghíresebb beszédét nem a “Lenni vagy nem lenni”, hanem a “taH Pagh taHbe” – val kezdi. Nem meglepő, hogy a legtöbben a földlakó változatot részesítik előnyben, a Klingon Hamletet pedig ritkán, ha valaha is előadják.,

Shakespeare is lefordították eszperantó, a mesterséges nyelv szerkezete alapján a nagy európai nyelvek. A fordítások között szerepel Reĝo Lear, Rikardo Tria és La Komedio de Eraroj.

Ez kell lenni arra is, hogy Shakespeare magát, élvezte nyelven írta, egy egész jelenet a francia a játék Henry V.

Valamikor, William öccse Edmund követte őt Londonban., Edmund egyike azoknak az érdekes karaktereknek a történelemben, akiknek a neve egy vagy két dokumentumban jelenik meg, majd eltűnik a nézetből. Ezért csak a rövid életének legfélelmetesebb részletei vannak, de egy kis képzelőerővel csak arról lehet vázolni egy ötletet, hogy ki volt.

1580-ban született, Edmund London Criplegate területén élt, a városfal mellett. Ez egy rövid sétára William szállás Silver Street, így a két testvér azt találta, hogy könnyű fenntartani a kapcsolatot egymással., Mégis, annak ellenére, hogy közel a szállás és Edmund szakma, mint egy színész, nincs feljegyzés, hogy a pár valaha együtt dolgozott. Míg William káprázatos karriert kovácsolt a Bankside-I Globe-ban, valószínű, hogy Edmund Edward Alley-vel dolgozott a Shoreditch melletti Fortune-ban.

az 1607-es év keserű édes volt a Shakespeare klán számára. Edmund törvénytelen fia volt, Eduárdot keresztelték meg, de sajnos a csecsemő meghalt, Edmund pedig hónapokkal később, 27 éves korában követte a sírba., Nem tudjuk, hogyan halt meg, de William biztosította, hogy méltósággal temették el a Szent Megváltó templomában (ma Southwark székesegyház).

bár megmutatta a francia készségek Henry V, Shakespeare volt kímélve, amikor jött a latin. Ilyen sokszínű közönséggel gondoskodnia kellett arról, hogy mindenki megértse, mi folyik a játékaiban., Barátja és vetélytársa, Ben Jonson saját színdarabjai során szétszórta a Latin nyelvet, és azt gúnyolta, hogy Shakespeare “kis Latin és kis görög”. Jonson slur nem volt teljesen helyes, azonban. Tanú Shakespeare használata a szó honorificabilitudinitatibus a játék Love ‘s Labor’ s Lost. A Collins angol szótár meghatározása a szó ” legyőzhetetlen dicsőséges becsületesség., Ez az ablatív többes szám a Latin kitalált honorificabilitudinitas…”

a szót a bohóc Costard mondja egy olyan jelenetben, amely rengeteg viccet tartalmaz a felesleges szóosságról: “csodálom, hogy gazdád nem evett téged egy szóért; mert nem vagy olyan hosszú a fejnél, mint a becsületességundinitatibus: könnyebb lenyelni, mint egy szárnyas sárkány. “

Ez egy komikus jelenet volt, és megelőzte azt, amelyben több karakter próbálja ki latinul egymást, és gúnyolja Armadót a túlfújt beszédmintáiért., Csábító elképzelni, hogy a Latin-őrült Ben Jonson látja tükröződését Armadóban.

Shakespeare vadul népszerű lehet az egész világon, de volt idő, amikor a New York-i emberek átkozták a nevét. 1890-ben egy német-amerikai Eugene Scheiffelin vette a rendkívüli lépést importáló 60 seregélyek Angliából New York (és további 40 a következő évben)., Lelkes Shakespeare-rajongóként és zoológusként Scheiffelin álma volt, hogy Amerika a bard műveiben szereplő madárfajok otthona legyen. Amellett, hogy egy kis Angliát hozott New Yorkba, Scheiffelin meg akarta nézni, hogy a nem őshonos fajok ott tudnak-e virágozni, így megfelelően felszabadította a seregélyeket a Central Parkba.

sajnos az amerikai öko-rendszer a seregélyek virágzott egy kicsit túl jól nevelt gyorsan, out-konkurens a helyi állatvilág élelmiszer és élőhely., Jelenleg egyike annak a három madárnak az USA-BAN, amelyek nem kaptak semmilyen állami védelmet (a másik kettő a házi veréb és a galamb), és kártevőként kezelik őket. Ironikus módon a starling csak egy sorban jelenik meg Shakespeare egészében. A Henry IV című darabban, az I. részben, a Hotspur arról fantáziál, hogy az egyiket arra használja, hogy megmérgezze az ellenfelét: “nem, egy starlingot kell megtanítani, hogy csak “Mortimer” – t beszéljen, és adja neki, hogy a haragja továbbra is mozgásban maradjon.,”