a hagyományos társadalmakban a mechanikai szolidaritás kiemelkedő volt. A modern társadalmakban azonban megfigyelhető a szerves szolidaritás. A társadalom modernizálása a mechanikai szolidaritást szerves szolidaritássá alakítja a társadalom előrehaladása és a népesség sűrűsége miatt. Minél nagyobb a népesség, annál versenyképesebbé válnak az emberek, így a munkamegosztás úgy befolyásolja a társadalmat, hogy egyre inkább függünk a társadalom többi tagjától.,
az átmenet megértéséhez egyértelműen figyelembe lehet venni Adam Smith példáját: egyetlen egyén csak 10 csapot képes előállítani egy nap alatt, ha senki sem segít. De egy gyárban a munkamegosztás miatt minden munkavállalónak határozott feladata van, így egy nap alatt összesen 48000 csapot állítanak elő. Ha 10 munkavállaló van a gyárban, átlagosan napi 4800 csapot termelnek. Ez az átmenet, ahol a gyár tulajdonosa a menedzserétől függ, aki viszont a munkavállalóktól függ, hogy időben befejezzék a munkát., Ez szerves szolidaritás, amelyben minden munkavállalónak rögzített feladata van; mindegyiknek egymástól kell függnie ahhoz, hogy elvégezze a munkát. Egyedül nem tehetnek semmit. Míg a mechanikus szolidaritásban, annak ellenére, hogy kevesebb kimenet keletkezik, a munkavállaló önmagában is előállíthatja a csapokat anélkül, hogy bárki mástól függne.
egy összetett társadalomban, ahol már olyan sok feladat elvégzésére van szükség, amikor az egyénnek csak egy feladatot kell elvégeznie, hatékonyan meg tudja csinálni. Ez azt eredményezi, hogy a társadalom hatékony és képzett munkavállalókból áll., A munkavállalónak nem kell sok feladatot elvégeznie alapvető szükségleteinek kielégítése érdekében, és csak egy adott munkára koncentrál.
bár Durkheim úgy vélte, hogy a munkamegosztás és az ebből következő szerves szolidaritás pozitív jelenség, a bűnözés aránya a modern társadalmakban a kollektív lelkiismeret hiánya miatt nőtt. A kollektív lelkiismeret segített fenntartani a társadalmi rendet a primitív társadalmakban. Az organikus szolidaritással jellemzett társadalmak személytelen kapcsolatokkal rendelkeznek, az önérdek és az egyéni eredmények minden más érték felett elsőbbséget élveznek., Ezek a társadalmak többnyire Gesellschaft társadalmak, ahol a társadalom tagjai csak társult elsősorban a személyes haszon és nyereség. Az ilyen társadalmakban az egyének csak másokra támaszkodnak, hogy elérjék saját céljaikat.