Cél: Bár megújult lelkesedés a digoxin használata a szívelégtelenségben szenvedő betegek, aktuális adagolási útmutatót alapulnak, nomogram megjelent 1974-ben. Megvizsgáltuk a digoxin-szint emelkedésének előfordulását és rizikófaktorait a közösségi kórházba bevitt betegeknél, és összehasonlítottuk az adagolási rendjüket a közzétett iránymutatásokkal.,
Témák, módszerek: megnéztem a térképek minden, akiknél a szérum digoxin szint nagyobb, mint a 2.4 ng/mL alatt 6 hónapos időszak alatt. Összegyűjtöttük a demográfiai és klinikai adatokat, a digoxin használatára vonatkozó indikációkat, a digoxin adagolását, az egyidejű gyógyszereket, a laboratóriumi adatokat, valamint a digoxin toxicitás klinikai és elektrokardiográfiás jellemzőit.
eredmények: a digoxinvizsgálatokban szenvedő 1433 beteg közül 115 (8%) betegnél emelkedett a szint. A teljes nyilvántartással és helyesen időzített digoxin-szinttel rendelkező 82 beteg közül 59-nek (72%) volt elektrokardiográfiás vagy klinikai jellemzője a digoxin toxicitásnak., Betegek szérum digoxin szint >2.4 ng/mL volt, valamivel idősebb (78 +/- 8 kontra 73 +/- 9 év; P = 0.12), valamint nagyobb volt a szérum kreatinin-szint (3.1 +/- 7.3 kontra 1.4 +/- 0.3 mg/dL; P = 0.01), mint azok a szintek < vagy =2.4 ng/mL. Negyvenhét betegnél emelkedett a digoxin szintje a felvételkor, köztük 21 digoxin toxicitás miatt befogadott beteg. A vesekárosodás vagy a vesefunkció romlása 37 beteg esetében járult hozzá a magas szinthez, és a gyógyszerkölcsönhatás 10 esetben járulékalapú tényező volt., Ezen betegek közül húsz (43%) vette be az ajánlott fenntartó adagot a Digitalis vizsgálati csoportban végzett vizsgálatban alkalmazott rendszer alapján. Harmincöt betegnél alakult ki magas digoxin szint a kórházban. 26 beteg esetében ez a digoxin telítő dózisát követte a gyors pitvarfibrilláció szabályozására. A károsodott vesefunkció mindegyik betegnél szerepet játszott. Az emelkedett digoxin szint ellenére ezeknek a betegeknek csak 11 betegében sikerült sebességszabályozást elérni.
következtetések: az emelkedett digoxin-szint és a klinikai toxicitás továbbra is gyakori mellékhatás., A legnagyobb kockázatnak az idős betegek, különösen a károsodott vesefunkciójú és alacsony testtömegű betegek vannak kitéve. Amint a közzétett digoxin nomogramok gyakran toxicitást eredményeznek, a klinikai változókat ellenőrizni kell. Pangásos szívelégtelenségben és normál sinus ritmusban szenvedő betegeknél a digoxin potenciális előnye kicsi; ezért a betegeknek olyan adagot kell kapniuk, amely minimalizálja a toxicitás kockázatát. Az újonnan kialakuló pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél más szerek előnyösebbek lehetnek a sebességszabályozás szempontjából.