masszív transzfúziós protokoll más orvosi forgatókönyvekben
súlyos vérzés kísérő szülészeti szövődmények, beleértve a placenta previa, méh atónia vagy törés, és DIC, vezethet hysterectomia, elvesztése jövőbeli reproduktív kapacitás, és / vagy elvesztése az anya, gyermek, vagy mindkettő. A szülés utáni vérzés (PPH) az anyai halálozás vezető oka világszerte, évente 140 000 halálesettel. A PPH az összes születés 5% -15% – ában és 3, 7/1000 terhességben fordul elő., Előfordulása kétszeresére nőtt az elmúlt évtizedben, a kockázati tényezők ismert növekedése nélkül. A masszív PPH meghatározása a következő: >500 mL vérveszteség hüvelyi szülés után vagy >1000 mL vérveszteség császármetszést követően. A véralvadási faktorok a terhesség alatt akár 10-szeresére is növekednek a nem terhes állapotban. Ha azonban a fibrinogén nem terhes szinten volt, akkor terhes állapotban kritikusan alacsonynak tekinthető. A fibrinogén 100 mg/dL-es csökkenése esetén a PPH kockázata 2, 6-szorosára nő., A PPH megelőzésére krioprecipitát vagy fibrinogén koncentrátumok alkalmazását vizsgálják, és eddig kimutatták, hogy előnyös. A szülészeti környezetben, amíg a fibrinogén el nem éri a 150-200 mg/dL-t, mint a legtöbb MTP-kezdeményezésben, lényegében garantálja a 100% – os esélyt a szülés utáni vérzéses vérzésre ebben a szülészeti környezetben. A 200-300 mg/dL fibrinogénnel rendelkező PPH esélyaránya 1,90 (1,16-3,09). Ez az arány 11, 99–re (2, 56-56, 05) nő a fibrinogén esetében <200 mg/dL., Ezzel az információval a krioprecipitát transzfúziója, amikor a fibrinogén szint megközelíti a 200 mg/dL-t, jobban védi a szülészeti beteget az anyai halálozás elkerülése érdekében. Ha a betegnek PPH-ja van, a kezdeti terápia magában foglalja az oxitocin kezelést, amelyet prosztaglandinok követnek, végül intrauterin ballon tamponádot. Ezekben az esetekben a TEG segített a vérkomponens transzfúzió támogatásában. Emellett a PPH kezelésére sejtmegtakarítókat, fibrinogén koncentrátumokat, krioprecipitátot, TXA-t és dezmopresszint is alkalmaztak., A cél az, hogy a Hgb >8 g/dL, a vérlemezkeszám >75 × 109/L, PT/PTT <a normál érték 1,5-szerese, a fibrinogén >200 mg/dl. Az MTP/MHP optimalizálását a krioprecipitát/fibrinogén koncentrátumok korai alkalmazásával továbbra is vizsgálják.4,28,57-66
traumás gyermekgyógyászati betegeknél a legtöbb protokoll kezdetben 20-40 mL/Kg-os kristályokat alkalmaz az előnyben részesített dózisként a vérkomponens infúzió beadása előtt., Ha több mint 30 mL/ttkg RBC-t infúzióban adtak be, az RTP 1:1:1 arányú RBC:FFP:a vérlemezkék akkor lépnek fel, ha a beteg 30 Kg feletti. Éppen ellenkezőleg, ha a gyermekgyógyászati beteg kevesebb, mint 30 Kg, 30:20:20 mL/Kg RBC:FFP:vérlemezkék ajánlottak. A krioprecipitátot akkor is infundálják, ha a fibrinogén 100 mg/dL alatt van. A TXA-t Korán alkalmazzák, ha 15 mg/ttkg-os, nagy kockázatú masszív vérzés van jelen, és legfeljebb 1 g adható intravénásan. Felnőtteknél a legjobb a sérüléstől számított 1 órán belül alkalmazni, és 3 óra elteltével további előny nem állapítható meg, ha azt károsnak találták.,33,67 ennél is fontosabb, hogy a gyermekek MTP-jének szükségességét előrejelző tényezőket módosítani kell. Az ABC modell, amikor a gyermekgyógyászati környezetben alkalmazták, 29% – ban érzékeny volt. Amikor ezt a modellt életkorra igazították, az érzékenység csak 65% – ra nőtt. További vizsgálatokat kell végezni a gyermekek jobb prediktív modelljeinek létrehozásához.13,67
idős betegeknél a kristályos alkalmazás 20 mL/Kg-ra korlátozódik. A folyadék állapotát echokardiográfiával és pulzusnyomásméréssel lehet értékelni. Ha bizonyíték van a szív ischaemiára, 9 g/dL Hgb szint kívánatos., Ebben a forgatókönyvben szintén cél a >70 Hgmm átlagos artériás nyomás a központi idegrendszer (CNS) megfelelő perfúziójának biztosítása érdekében.41
központi idegrendszeri trauma (azaz TBI) esetén az MTP/MHP céljai is eltérőek. Ahelyett, hogy tolerálná az alacsonyabb vérnyomást a vérrögök stabilizálása érdekében, a cél egy magasabb SBP. A 90 mm Hg-nál alacsonyabb SBP további központi idegrendszeri károsodáshoz vezethet, ennek eredményeként legalább 90 mm Hg cél kívánatos. Ezenkívül az alacsonyabb RBC-koncentrációjú végszervi ischaemia lehetősége miatt 9 g/dL Hgb-célt is beállítanak.,3,13
más sebészeti / orvosi forgatókönyvekben az MTP-vel különböző sikereket tapasztaltak. A megrepedt hasi aorta aneurizmában (rAAA) szenvedő betegeknél a mortalitás 66% – ról 44% – ra csökkent.22 külön-Külön, egy másik tanulmány rAAA mutatott fokozott túlélés a cell saver nem nőtt javára csökkenti a mortalitást, a FFP-t.68 a műtőben a raaa javítása masszív transzfúziós Támogatással javította a túlélést azáltal, hogy 80% – ról 30% – ra csökkentette a halálozást., Ezekben a betegekben a rAAA endovaszkuláris aneurysma javításával történő javítása kevesebb vért igényelt, de a betegek 55% – ának masszív transzfúzióra volt szüksége. Fontos, hogy az ebben a javítási folyamatban használt vérkomponensek aránya nem változtatta meg az eljárás mortalitását.69 kismedencei gyűrűs törésben szenvedő betegnek nem volt további előnye az MTP-vel szemben a standard komponens transzfúzióval szemben.A szív-mellkasi, gastrointestinalis traktusban és hepatopancreaticobiliaris vérzésekben transzfúziót igénylő 70 beteg tolerálta az FFP magasabb arányát: RBC, a 30 napos mortalitás növekedése nélkül., Magas RBC: a thrombocyta Arány csökkentette a 48 órás mortalitást, és 30 napon belül nem figyeltek meg fokozott mortalitást. Érdekes, hogy a cardiopulmonalis betegek, akik több mint egy órán át cardiobypass-on voltak, részesültek a vérlemezke-transzfúzióból. A ≤5 egység RBC-t igénylő gastrointestinalis traktus vérzése nem jár további előnyökkel az egyidejű FFP transzfúzió esetén. A fent említett adatok alapján világossá válik, hogy további kutatásokra van szükség a megfelelő vérkomponens-arányokra vonatkozó iránymutatások megállapításához trauma nélküli betegeknél.22,71