Corpuscular Philosophy
A szkeptikus Chymist (1661), bár az egyik Boyle több elméleti művek szenved a szokásos szervezettség hiánya, jól illusztrálja azt állítását, hogy minden tudományos vizsgálat kell szilárdan alapul kísérlet., Támadását arra irányítva, amit a kortárs kémiai elmélet téves alapjainak tekintett, kiterjedt kísérleti bizonyítékokat hozott létre, hogy megcáfolja az uralkodó arisztotelészi és Paracelsian fogalmakat egy kis számú alapvető elemről vagy elvről, amelyekre minden vegyületet kémiai elemzéssel lehet csökkenteni. Bebizonyította, hogy a közös kémiai anyagok, amikor hővel bomlik, nemcsak nem hozták meg a szükséges számú elemet vagy elvet, hanem a szám az alkalmazott technikák függvénye volt., Ennek megfelelően tagadta, hogy az elemek vagy elvek (az így meghatározott) valódi létezéssel rendelkeznének, és arra törekedtek, hogy a kémiai változás ezen régebbi fogalmait helyettesítsék azzal, amit “korpuszkuláris filozófiának” nevezett.”
bár hangsúlyozta a tudományos kutatás kísérletekre alapozásának szükségességét, Boyle nem volt egyszerű empirikus. Konkrétabb és részletesebb munkája mögött az anyag szerkezetének általános elmélete állt; a mechanikai filozófia—azaz az anyag és a mozgás magyarázatának-folyamatos támogatása volt az egyik legjelentősebb hozzájárulása., Boyle korpuszkuláris filozófiája szerint Isten eredetileg különböző méretű és formájú apró részecskékben formálta az anyagot. Ezek a részecskék olyan csoportokban vagy klaszterekben egyesültek, amelyek kompaktságuk miatt ésszerűen folyamatos létezésűek voltak, és a kémiai és fizikai folyamatok alapvető egységei voltak. Bármely változás az alak, a méret, vagy a mozgás, ezek a klaszterek alapvető megváltozott a tulajdonságok az anyag benne van, bár a kémiai reakciók általában fogant, mint érintő elsősorban az egyesület disszociációs a különböző klaszterek.,
Boyle szintén jelentős mértékben hozzájárult a kísérleti kémiához. Kiterjedt tanulmányokat folytatott a fémek kalcinálásáról, az égésről, valamint a savak és bázisok tulajdonságairól. Hangsúlyozta a fizikai technikák alkalmazását a kémiai vizsgálatokra, valamint olyan kémiai mutatók alkalmazását, amelyek bizonyos típusú anyagok jelenlétében jellemző színváltozásokat mutattak. Úttörő tanulmánya a foszforról, amelynek során felfedezte a következő két évszázadban ismert szinte minden tulajdonságot, jól illusztrálja kísérleti technikáinak hatékonyságát.